Kissziget, nagysziget és az autó ;)

Tisztelt Nagyérdemű !!!

Legutóbbi memoárom óta annyi minden történt, hogy lassan kisregényt is írhatnék (már ha tudnék), de ettől megkímélek mindenkit (egyelőre).

Tehát.. Szinte közvetlenül azután, hogy megírtam a legeslegelső blogbejegyzésem, konkrétan másnap, már át is utaztam a szigetországot, vonattal meg vonattal meg busszal meg hajóval és kikötöttem egy kicsi délkeleti szigeten, ami Isle of Wight névre hallgat. Hivatalosan ugyan nem mondhatom meg senkinek sem, hogy pontosan hol vagyok (különben lesz nemulass), de kb a sziget közepén, az erdőben. Tényleeeeeg…  a szomszédjaink soksok pók, madár, meg az egész Egyesült Királyságban egyedül a szigeten előforduló vörös mókusok.  Nagyon cukik, valahol fotóm is van róluk, mivel kb mi etetjük őket a kertben.  :)

Nade, a munka. Ami igazából nem munka, mivel utálom az egészségügyben ezt a kifejezést, mert ez hivatás, akkor is, ha jelenleg a tápláléklánc legalját képviselem benne. Egy néninek vagyok a bentlakó 24 órás gondozója, egyenlőre jövő hétvégéig, mivel sajnos csak helyettesítem az állandót. A néni tündéraranyos, nyilván részleteket nem írok az állapotáról, de általában nem az egészséges embereknek van éjjelnappali gondozója…  A munkakörömbe minden beletartozik, amit egy egészséges ember saját maga ellátására megtesz, minden téren. Az első pár nap iszonyúnehéz volt, mert meg kellett szokni egymást, de mostanra nagyon megszerettem a nénit (nemérdekel, hogy ez így nem professzionális). Az eddig megismert angolok érzelemvilága kb egy teáskanál színvonalán áll, de nem szeretnék általánosítani. Még kapnak tőlem egy esélyt, hogy bebizonyítsák, hogy a materiális gondolkodásmódjuk mögött ők is érző emberi lények.

 Hivatalosan ugyan jár nekem napi két óra szabadidő, ami itt a semmiközepén nem érvényesül, de tegnap pl megkaptam az egész délutánt, és bemehettem a sziget nagyvárosába. Ezúton is köszönöm az HSBC banknak, hogy kb 3 órát elrabolt a szabadidőmből (de véééééégre van bankszámlám, el  se hinnétek, milyen nehéz ezt elintézni „keleteurópaiként” itt). A banki ügyintéző viszont tisztelettel adózott annak, hogy sikeresen ki tudom fejezni magam egy anyanyelvemtől eltérő másik nyelven, amire ő saját bevallása szerint sosem lenne képes :D egy pont nekünk ;)

nadena… Angol tartózkodásom leginkább kétségbeejtő és embertpróbáló feladata kétségtelenül a VEZETÉS volt. Aki ismer, tudja, hogy otthon a jóöreg, kedvesaranyos családi autóval nyomulok, ami történetesen egy kétütemű Trabant (igen, annak kormányváltója van. Aki nemtudja mi az,… na erre nemmondoksemmit). Büszke vagyok magamra, hogy tudom vezetni, sőt nagyon szeretem, mármár a részemmé vált. 

Viszont amikor a kedves munkáltatóm közölte velem hogy ezen a helyen vezetni kell kb napi rendszerességgel.  Nahát az volt az a pillanat, amikor majdnem kölcsön kellett vennem az oktatási segédanyagként használt egyik pelust…  mert az egy dolog, hogy van kis rózsaszín plasztikkártyám (aminek a képén úgy nézek ki,mint egy vizihulla,tekintve, hogy volt annyi eszem, hogy vérvétel után menjek okmányirodába)… de az egy egész másik dolog, hogy itt, ahol MINDENT képesek elszigetelten és teljes egészében máshogy csinálni, vezessek egy sosemlátott autót, aminek a jobb oldalon van a kormánya.  

De hát mit volt mit tenni, megnyugtattak, hogy ez baromiegyszerű, meg hát ez nem forgalmas hely, csak egy kis sziget, menni fog az. Hát oké, gondoltam vagány leszek, bevállalom,  „egyszerélünk”  és majd otthon arcoskodhatok, hogy nekem ez is megy. Azért az első alkalommal majdnem tele lett a gatyám, főleg mikor realizáltam, hogy FORDÍTVA KELL BEHAJTANI A KÖRFORGALOMBA… hihetetlen.. katasztrofális… siralmas. Na de a legszörnyűbb talán az, hogy a sziget domborzati viszonyai erősen hajaznak Veszprémre, és csak egyautós utakat építettek a kisebb települések köré. Igen, roppantvicces, amikor szembejön a teherautó.  :( ja, nem…
Mára már kb megjegyeztem, hogy hol lehet kikerülni egymást, és már a néni se nevet ki, ha az ablakot kaparom a sebváltót keresve. Szóval alakul a molekula. Ugyan a kocsi kb tízszer akkora, mint az otthoni, de szerencsére eddig csak egy műanyag szemeteskukát ütöttem el, azt is csak a tükörrel, így nincs halálos áldozata az ámokfutásomnak.

Mivel lassan elérkezem a nénivel az esti szeánszunkhoz, így egyenlőre befejeződöm, de hamarosan jövök soksok képpel még a tréninghelyszínről és a szigetről is.

Mélységes mély tiszteletem, üdvözletem mindenkinek az anyaországban :D
Na és ölelés, puszi és ami még tisztességes ;)