Lake District, avagy 220 felett átértékeled magadban a világooot ;)

Jó pár hetes lemaradás pótlási kísérlet I. fejezet J

(további várható részek: Glasgow, Birmingham, Kingston upon Thames, kissziget újra)

Időpont: 2014. november 18-25

Nyugalom, nem készülök több Neoton szövegrészlettel, ez is csak az egy hét alatt megtett mérföldek számára kíván vonatkozni. 

A borzasztó bizonytalan pár nap után kereken egy hetet töltöttem északon. Persze a szokásosan jól szervezett „csomagolj, reggel indulsz” stílusban derült ez ki egy hétfő este, majd’ egy hét aggodalom, idegbetegség és falkaparás után, de legalább végre kaptam munkát. Rizikós volt, új kliens, semmi előismeret. Veszélyesen, vagyis inkább kiszámíthatatlanul élek errefelé (meg nincs is nagyon más választásom), így bevállaltam. Másnap reggel útnak indultam a kb 5 órás vonatozásra, ezúttal majdnem zökkenőmentesen. A területet Lake District-nek hívják, egy nemzeti parkban van, ennek a közelében laktam egy farmon egy tündéri hölggyel. Nem szeretném a néni kifejezést használni, mert ugyan 85 éves, de egyrészt maximum 70nek néz ki, másrészt stílusra is fiatalos. Pszichológus, a mai napig tanácsadást tart az iskolában, és egy angyal. Csak ezért volt rám szüksége, mert műtét után lábadozott. Igazából inkább személyi asszisztens voltam J Szuper egy hét volt, köszönettel tartozom a Sorsnak, vagy a Jóistennek, vagy ki miben hisz, annak…
 Kitalálta, hogy mivel még keveset utaztam, így megmutatja nekem a környéket. Erre utal a bejegyzés címe is. Én vezettem a kocsiját, ő kalauzolt. 

Nahát, az autó ;) Mikor először beültem, már láttam,hogy itt valami nem stimmel, olyan furcsa volt… Persze hamar kiderült, hogy automata. Hurrá, olyat még úgysem láttam soha… Igazából két pedál, meg egy érdekes kar a műszerfalon alkotta a berendezést, amiről később kiderült, hogy előre-hátramenet és parkoló „üzemmód” között lehet vele váltogatni. Hát gyerekek, ez egy DODZSEM. De komolyan, olyan nevetségesen egyszerű vezetni, hogy csak, na. Pláne, hogy hibridautó. Lehet, hogy most előbújt régóta rejtőzködő szőkeségem, de nekem ilyen kell :)
Sok-sok első dolgot kipipálhattam már a listán, mióta itt vagyok, az angol autópályán automata autóvezetés is ezek közé tartozik. 

Nadena… a hölgy elvitt először is egy galéria-étterembe, ami olyan volt, mintha egy múzeumban ebédeltünk volna, ugyanis festmények, szobrok, és egyéb kiállítási tárgyak vettek körül. A hely amúgy egy eléggé felkapott vegetáriánus étterem (és nagyon finom a koktélrákjuk).  Érdekes esemény volt a helyi kézimunkaklub szervezésében, egymagam csökkentettem kb 20-30 évvel az átlagéletkort ;) Aranyos nénik voltak, lassan kezdek hozzászokni a társasági élet eme formájához, így már biztosan nem lesz új, ha eljutok abba a bizonyos korba, már most is úgy érzem magam, mintha ott tartanék, bár ez munkahelyi ártalom. Óriási mértékben nőtt a „nagyigeneráció” által használt brit szleng kifejezések száma virtuális szótáramban, egy nap ezt is biztos kamatoztatni lehet valahol…
Ezt követően másnap megejtettem az első  angol fish and chips próbálkozást is, ami szintén nagyon finom; ezúton kérnék egy perc néma csendes tiszteletadást a csatamezőn véres küzdelemben elhullott „nagy angol fogyókúra” projekt csúfos vereségének :(

A hét további részében látogatást tettünk az Északi Tavakhoz. Nagyon szép és hangulatos hely, bár nem egy Plitvice, de nincs is tele nyüzsgő turistákkal. Igen, újra kajáról esik szó, ugyanis a völgy hoteljának körpanorámás éttermében ebédeltünk, amivel megkezdődött a karácsonyi hangulatom megalapozása. :D

Hoztam pár képet is a tavakról, nekem nagyon tetszett a környék, bár nyáron biztos kellemesebb, de télen is megvan a maga varázsa :)

Jean és Marcsi Glenriddingben, az Ullswater tó partján :)

balra hátul a körpanorámás étterem, elöl az "esküvői terasz"

Kilátás az étteremből

Móló

kacsák :)

Ullswater tó, északi part

Másnap ellátogattam életemben először, de nem utoljára Skóciába. Egy határ menti outlet village volt a célpont, a néma csend ezúttal a szép, ezüstösen csillogó, megfáradt bankkártyámnak szól (Glasgow, Birmingham és Kingston után lassan érik életem első HAUL cikk próbálkozása is).
Utolsó nála töltött napomon pedig búcsúzóul elvitt moziba is, a Mr. Turner című angol filmet néztük meg. A mozi egy nagyon érdekes gyöngyszem volt a 21. század plázamozijainak tükrében, ugyanis ez ténylegesen filmszínház volt. Függönnyel szegélyezett színpad, közepén a vászon, meg oszlopok a teremben, színházi székek… Maga a film is érdekes volt, egészen festői a képi világa (végtére is egy festő életrajzi filmje), bár a 19. századi brit angol annyira nem lopta be magát a szívembe, de sebaj.

Mivel kedves drága tündéri cégem munkatársai szokásukhoz híven nem biztosítottak rögtön következő munkalehetőséget, így úgy döntöttem, hogy ezúttal a „várok, amíg a sült galamb a számba repül” lét helyett turista üzemmódra váltok, és ha már majdnem Skóciában voltam, ideje átlendülni azon a bizonyos (képzeletbeli) határon, és elutazni pár napra Glasgowba. A kedves hölgy azt javasolta, hogy menjek nyugodtan csak hátizsákkal, ingóságaimat hátrahagyva. Elképesztően hálás vagyok neki ezért a mai napig, szuper volt pár napig turistáskodni egy egész oviscsapat súlya nélkül….

Glasgow városába halálosan szerelmes lettem, de az már egy másik történet J

TO BE CONTINUED…