LegeslegeslegeslegELSŐ :)

Köszi, puszi, miegymás ;)

Drágáim!

 (Elsősorban azok szerencsé(tlen)s kiválasztottak, akiknek félve-reszketve elsuttogtam újdonsült blogom címét)

ÉLEK :D

Najó, elsőre ez talán kicsit velősnek és tömörnek tűnik, de a lényeget lefedi… Túléltem életem legeslegelső inglis hetét.. Kaptam jót, rosszat, hideget, meleget, sokat meg keveset, de ittvagyok :D
Az elhatározásom erősebb, mint valaha..

Azokkal, akik nem tudják, tudatom, h hirtelen felindulásból ősz elején úgy döntöttem, hogy há’ eccer élünk, ideje szerencsét próbálni a nagyvilágban, annak is egy különös falatnyi szegletében, Nagy-Britanniában. Múlt hét vasárnapján Marcsi tehát útnak indult felfedezni, élni, felnőni, kalandozni, pénztkeresni, ismerkedni, sírni és jót nevetni…. miegymás.  Mindezt live-in carer (bentlakó gondozó) munkakörben képzeltem el, egy nagyonnagyon jóóó barátom testvérének segítségével, aki tündéri módon segített mindenben, amiben csak lehetett.

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a cég által hirdetett tréninghéten túlvagyok, hivatalosan is megerősítették, hogy sikeresen elvégeztem (soksok más emberrel együtt).  A tréninghét kb úttörőtábor fílingű (mondja a lány szerényen 1991ből), legalábbis erre következtetek..  Emeleteságyikó és  tetőtér kiváló angol tervezésű kombinációja a szállás, nyilván díjnyertes mesterember ötletén alapuló megoldás, és mivel a rövidebb fűszálat húztam, a fenti ágy vendégszeretetét élvezem… Hófehérke és 7törpe kombinációban zseniális lenne, de sajnos kukaszundimorgó helyett én hófehérke lettem a játékban, így némi diszkomfortérzetem van, de nem panaszkodom. Ugyancsak frenetikus angol találmány a langyos víz, mint fogalom teljes hiánya, hiszen van hideg- és melegvízcsap, persze külön-külön, há’ így logikus nemdebár…  

A szobatársaim tündérek voltak, van közös képünk is, ugyan némileg retardált fejünk van, de hát tréning után este mit vár az ember ;)  

Pláne a főzéskurzus után…  Amiről majd írok részletesen, ( hiszen az angol konyha gasztronómiai ékessége megér egy misét) röviden annyit, hogy amennyiben valaki ismeri a mikró, illetve a vízforraló használatát, máris chef, amennyiben hozzácsapjuk a sütő bekapcsológombjának ismeretét és a fagyasztó ajtajának kezelését, kis túlzással már mesterszakács minősítés megszerzésére is pályázhat…

Nadena, az angolokról annyit,hogy kedvesaranyos udvarias népség... akik persze minden mondatukkal finoman érzékeltetik, hogy te nem tartozol közéjük, sosem fogsz, továbbá ha mégegyszer meghallom, hogy „keleteurópaibevándorló” én esküszöm főbelövöm magam.
Rétibácsi a lovassyból megerősítheti, hogy szánalmas eredményeket produkáltam annak idején földrajzból (szánombánombűneimet) de azt még én is tudom,hogy Európa KELLŐS KÖZEPÉN LAKUNK!!!!!!!!!! (aki nemhiszi, járjon utána)…

Mindent egybevetve, jó itt lenni, bár hamarosan hűűűűdenagyondolgoznikell… addig is Alcester városkában vagyunk, ami hazai viszonylatokban inkább nagyfalu, de van kistesco meg telefonfülke, szóval szerintük város ;) hát jó, legyen.

MARCSISSÁGOK ÁLÁ ELSŐHÉT:

Először is a megérkezés: mindenkinek jön a szalagon széépen a bőröndje, semmi baja, jólvan, kivéve a lánynak, akinek 32,1kg.ra sikerült megpakolni az ázsiacenteres (persze kiváló minőségű) metállila keményfedeles szekrényét.. végülis, legalább kiszellőzött a szajré fent a fellegekben… Ugyan kicsit mission impossible lett a művelet törött fedéllel,félkerékkel és hiányzó húzókával, de odaseneki, misem normálisabb, mint piros madzagon rángatni a reptéren végig a bőröndünket, mint az oviban a falovacskák/nyuszit/békát..

Fizetés a boltban: sosem jártam Angliában, amiből persze következik, hogy azt se tudtam mi a különbség penny és pence között, illetve melyik fémpengő mirevaló… Nem kicsit volt mulatságos a hét folyamán az aprópénzzel szerencsétlenkedni, főleg mikor a 2fontos helyett a kétpennys akadt a kezembe… Okoztam pár kellemes percet a roppant(ulnem)helyes fiatalembernek a pénztárban…

Családtól és barátoktól való elköszönés a telefonban: miután betegre röhögték magukat a szobatársak (vagy bárkimás) mikor letettem a telefont, én meg bambán bámultam, hogy milyen ópiátot szedtek ezek össze az aznapi oktatáson (és mért nem hagytak belőle nekem is), megkérdeztem h mégis mibajukvan?? kiderült, hogy az ő olvasatukban a telefonba való elköszönés, nevezetesen a pussy pussy pussy egész más jelent, mint magyaros füleim számára. Roppant mulatságosnak találták és értetlenkedtek azon, hogy ugyan nőgyógyásznak készülök, de vajon mifenéért ismételgetem folyamatosan a hívásaim végén a jövőben megélhetésemet (is) szolgáltató egyik testrész nevét  :P ;)
Következésképp, akivel telefonon/skypeon/viberen/füstjelezve a közeljövőben kapcsolatba lépek úgy, hogy azt feltehetőleg egy nemmagyar is hallja, ne csodálkozzon, ha úgy köszönök el tőle, hogy csókollak,istenáldjon,… J

Köszönöm annak, aki elolvasta irományom, sajnos a bennem lévő sékszpírt még mindig keresem (bár a szomszéd városban született, szóval remélem hamar megtalálom)… ezért elnézést kérek. 

Soksok puszi (!!!!) és ölelés mindenkinek közel, távol, s mégtávolabb (igen Nathi, neked is Szentpéterváron!!!!) :* :*:*

Mahrcsi

P.S.: igen, aki még esetleg nemtudná, az angolházak kívülbelül úgy néznek ki, mint a harrypotterben… és igen, én ezen megrökönyödtem.. J